Az őszi
szünetben Madridban voltam. Nagyon tetszett a város. Jártam a Pradóban, amely a
világ egyik legrégibb és leghíresebb képtára.
Voltam a királyi palotában és láttam sok szép templomot is. Persze a
vidámparkot sem hagyhattuk ki. Sajnos pont olyan nap mentünk, amely napon kuponnal
féláron lehetett bemenni (mi erről nem tudtunk szóval mi teljes áron mentünk
be), ezért eszméletlen tömeg volt és mindenhez egy órát kellett sorba állni, de
megérte.
(Prado múzeum)
Sokszor
ettünk esténként éttermekben, vendéglőkben, kihasználva, hogy Madridban szinte
magyar árakon van minden, így kipróbálhattam a Spanyol specialitásokat. A
paella nekem annyira nem ízlett, mert nem szeretem a tenger gyümölcseit. Mivel
egy nagy paella tálat rendeltünk több személyre igyekeztem kikerülni a tengeri
herkentyűket, de sajnos a rizs is vett át az ízükből…
kép forrása: wikipédia
Megkóstoltuk
a Spanyol bablevest is. (sajnos az eredeti nevére nem emlékszem) Nagyon finom
volt. Hasonlított a magyarhoz és szerintem emiatt ez az ételük ízlett nekem a
legjobban. Hasonló levest készítenek lencséből is (ez is nagyon, finom). Volt
ahol tényleg leves volt, de volt ahol inkább főzelék.
A tortilla
de patata is belopta magát a szívembe. A neve kicsit megtévesztő. Én először
azt hittem tortilla valamilyen töltelékke, de hamarosan kiderült krumplis
omlett.
A gazpachot
feltétlen meg szerettem volna kóstolni. Sok helyen azonban csak nyáron
szolgálják fel, de szerencsére találtunk egy helyet ahol lehetet kapni. Nagyon
finom. A paradicsom mellet határozottan érződik az uborka íze.
A
spanyoloknál gyakori a tapas. A tapas az ital mellé felszolgált harapnivaló
gyűjtőneve. Sok helyen adják a sör, vagy bor mellé, de sok helyen külön
felszámolják. Mi tapasnak több helyen Oliva bogyót kaptunk, de volt ahol sült csirke
szárnyat.
Sok
étteremben lehet kapni sült paprika tálat (sajnos nem tudom a nevét). Ez is
egyféle tapas. A paprikák közül valamelyik erős és valamelyik nem. Ezért kicsit
orosz rulett szerű, hogy ki találja meg az erőset. Mi többször ettünk ilyen
tálat, de sohasem én találtam meg az erőset. Volt, ahol egyáltalán nem volt
benne erős…
A spanyolok
imádják a sonkát. Sok helyen találunk sonka múzeumot (museo del jamon), ami
igazából egy hentes és vendéglő egyben. Itt már egy euróért vehetünk italt és
különböző szendvicseket. A boltban is, ha sonkát veszünk csak rámutattunk a
felakasztott sonkák közül egyre, és szépen lenyesnek nekünk belőle.
Spanyol édességet nem ettem, mert a közelünkben francia
cukrászda volt. Érdekes módon kürtöskalácsot is árultak. Amikor megláttuk a
kiírást az ajtón, hogy „kürtöskalács”, rögtön bementünk és vettünk. Amikor
mondtuk az eladónak, hogy egy kürtöskalácsot szeretnénk, először fogalma sem
volt miről beszélünk. Végül persze megértette és egy szép nagy diós példánnyal
tértünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a hozzáaszólásodat! :)